Ajánlott zene a fejezethez!
Helyszín: Iskola
Hosszú utat tettünk meg Drew és én. Kora reggel értünk a városba és azonnal az iskolához mentünk! A kocsiban ülve vártunk az iskola előtt. Tudtuk hogy nehéz feladat áll előttünk, de ki kell tartanunk a célunk mellett, hiszen ezzel tartozunk Becky-nek.
- Ugye tudod, hogy nem történhet meg az ami 500 éve? - néztem Drew-re komolyan gondolva amit mondtam.
- Mire célzol? - kérdezett vissza de tudtam, hogy tisztában van vele mire céloztam.
- Drew! Nem szerethetsz bele Zoey-ba! Ötszáz éve hiba volt a részedről az akkori boszorkányba beleszeretni! Ez most nem történhet meg!- jelentettem ki.
- Tudom! - bólintott komoly arckifejezéssel.
Bizonyára vissza emlékezett arra az időre amikor 500 éve szerelmes lett Becy leszármazottjába, Alice-be! És Alice is szerette, de a szerelmüknek vége szakadt mikor a lány inkább öngyilkos lett mint hogy sem Drew meghaljon érte, ezáltal Nick és Simon sem kapták meg amit akartak, és most ezért vagyunk megint itt Darkshadows városában, hogy az új leszármazotat Zoey-t védjük! Ez pedig hatalmas feladat számunkra!
- Ott van Zoey! - szólaltam meg pár percel később mikor megláttam a lányt.
- Igen! Ő az! - nézett arra felé Drew is.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet beiratkozni az iskolába? - kérdeztem, mert nekem semmi kedvem nem volt az iskolás szerephez.
- Daniel, ez az egyetlen módja hogy megóvjuk! Te sem akarod ugye, hogy Nick és Simon végezzenek vele nem? - kérdezett Drew.
- Jó! Akkor irány az iskola! - kiszálltam a kocsiból és hangos csattanással bevágtam az ajtaját!
- És légy emberi ha lehet! - mondta Drew miközben mögöttem jött az iskola bejárata felé.
- Cserkészbecsszóra! - fordúltam hátra gúnyos vigyorral az arcomon, majd beléptünk az iskolába.
- Hol lehet itt az iroda? - nézett körbe keresgélve Drew.
- Kérdezzük meg! - mondtam vállat vonva, és egy diákot megragadva, érdeklődtem az iroda hol léte felöl, aki készségesen el is mondta. Rögtön az irodába mentünk, és beiratkoztunk. Nem ment zökkenő mentesen, de megoldottuk. Ezután kezdődhetett is az első óra, ami matek volt. Nem épp a kedvencem, de nem is a gyengeségem. Zoey a terem első sorában ült, Drew és én mögötte, hogy figyelhessük.
- Mikor lesz már vége? - kérdeztem suttogva Drew-tól türelmetlenül, mert halálosan untam hogy minden feladatot tudok.
- Még csak 20 perce megy az óra! Bírd már ki! - jött a válsz.
- Fiúk, lehetne halkabban? - fordúlt hátra Zoey mosolyogva.
- Persze...öhm...ne haragudj! - válaszolta neki Drew, én meg csak hátra dőltem, Zoey pedig ismét előre fordult. Ezután az óra még lassabban telt, és amikor vége lett jött a következő és a következő. Végül aztán az utolsónak is vége lett.
- Tűnjünk el innen! - álltam fel a padból.
- Jó menjünk! - egyezett bele nehézkesen Drew, de oda jött hozzánk Zoey.
- Sziasztok! - köszönt nekünk kedves mosollyal.
- Szia! - köszönt vissza neki Drew.
- Hello! - szólaltam meg barátságtalanul.
- Én Zoey vagyok! Újjak vagytok, igaz? - mtatkozott be.
- Igen, most költöztünk ide! Én Drew vagyok, ő pedig Daniel az...az...unoka testvérem. - hazudta végül Drew.
- Igen! Az unoka testvére! - ismételtem meg megnyomva az " unokatestvére " szót.
- Nagyon örülök! Van kedvetek eljönni ma este a parkba? Mindenki ott lesz a suliból, ez olyan suli kezdő buli lesz! - kérdezte Zoey még mindig mosolyogva.
- Persze nagyon szívesen elmegyünk! És köszönjük a meghívást! - udavriaskodott Drew.
- Naná, hogy ott! - sóhajtottam fel, mert a legkevésbé egy tizenévesekkel teli bulira vágytam.
- Szuper! Sajnos nekem most mennem kell, de akkor este találkozunk! - köszönt el Zoey és el is tűnt a folyósó végén.
- Meg van az esti programunk! - jegyeztem meg Drew, miközben Zoey után bámúlt.
- Már alig várom! - játszottam a lelkest gúnyos vigyorral majd kiviharoztam az iskolából egyenesen a kocsiba, és elindultunk "haza"....